Kőműves-lépcső: nem igazán fájt…

Hétfőn eljött végre az idő, rávettem magam: elmentem a Mind the Step nevű formáció egyik lépcsős edzésére. Nem lett szerelem első látásra, de hát a mély érzelmek kialakulásához úgyis időre van szükség.

Önkéntelenül is az Éviéhez hasonlítottam az edzést, és ez önkéntelenül csalódáshoz vezetett. Ez más volt, más is tartotta, máshol, másokkal együtt. Szóval: más. Na. 🙂 Ennek fényében következzék egy kis review – első edzés, első benyomás.

Az edző egy kb. akkora fickó, mint én, de kétszer akkora széltében! Mindenféle Spartan Race-en vesz részt, tiszta izom. Igyekezett mindenkire figyelni (sokszor 2-3 kisebb csoportot tartott kézben [szemben] egyszerre); megmutatta, hogy kell rendesen guggolni, fekvőzni, s felfutáskor mire figyeljünk. Egyébként nagyon kedves is, szimpatikus lett első látásra (edzésre).
Körülbelül másfél órán át ugráltunk és rohangáltunk, este 7-től majdnem 9-ig (tudom, ez két órás időtartam, de később kezdtünk és előbb fejeztük be.) Helyszín a Kőműves-lépcső teteje (!). Mutattak nekem legális ingyenes mosdót is, ami nem toi-toi! Ezért az információért már megérte :D.
Egészen pontosan érkezett mindenki, a kb. 12-16 fős csoportból úgy a harmada-negyede lehetett fiú. Van, aki pár hónapja kezdte a mozgást úgy általában (neki külön riszpekt, hogy lépcsőzéssel!). Mindenki köszönt, viccelődtek, rögtön be lettem fogadva, ez jó. Nem kellett furán álldogálni, hogy na most mi lesz.

Bemelegítés:
– átmozgatás (fej, váll, lábak, ízületek) – mint egy rendes fitnesszes óra előtt; a térdet nem masszíroztatta át, minden más szerintem rendesen megvolt,
– kis környi futás – egy kisebb háztömbnyi, úton, betonon, utcán: megoldható, s melegítésként elég volt nekem,
– páros gyakorlatkák – pl. egymás kezét húzni szembenállva, ellentartással
– sima gyakorlatkák, sokféle, nem is emlékszem mindre – pl. láb-kéz felemel és megtart háton fekve, ugyanez hason fekve

Edzés középső része:
– az egyik fő gyakorlat felfutás és erősítés kombinációja piramis rendszerben: egy felfutás, majd kettő, majd három stb., és a szakaszok között egyszer hasprés, másszor guggolás. Érdekes, kicsit túlbonyolított kombináció, és a felfutásokat kivéve kevésnek is éreztem. A kezdő szintet lőttem be, lássuk-milyen alapon, hát az volt kevés: 6 szakasz, egyre csökkenő adagú erősítéssel (a legmagasabb ismétlésszám 6 volt!!! HAT. Én mindenhol tizet vagy huszat csináltam, de így is csak egy kicsit érzem mára a hátam és a futásoktól a fenekem minimálisan…). A haladó rész végig a 14 szakaszon tartott s ott is a kardió része megterhelő, mint inkább az erősítés. A Somló-közi lépcsőhöz képest itt meg tudtam ELSŐ EDZÉSEN élni, milyen, mikor “suhanok” felfelé…! A hat szakasznál épp, hogy belejöttem – nem haltam meg, még kellett volna pár szakasz, de azért a gyakorlatlanság miatt éreztem a tüdőm rendesen. Legközelebb a közepes adagot fogom megpróbálni, ha lesz ilyen.
– akik végeztek a fenti résszel, azoknak volt egy kicsi dombfutás (egyszer! s nevettek, mikor azt kérdeztem, hányszor kell), néhány kitörésben sétálás,
– a végén volt még mabo, 1, 1,5 és 2 perces, így sorban – könnyeden, nevetve álltam ki. Biztos volt még, amit kihagytam, ezekre emlékszem.

A nyújtás része:
– nagyjából a csípőt és a vádlit nyújtottuk le, az újdonság része annyi, hogy nem sík felületen, hanem a lépcsőt kihasználva tettük ezt.

Összességében: ez az alkalom, ahogy láttam, inkább a felfutásokra ment rá, mint az erősítésre, de biztos vannak másfajta edzések, na meg az összetételtől is függhet egy-egy feladatsor. Így nekem kevés volt. A Somló-közi lépcső tényleg annyiban jobb (szemetebb), hogy ott nem nagyon tudsz suhanni felfelé, mert muszáj erőből, izomból löknöd magad – itt tudsz különösebb izommunka nélkül felfelé futni, méghozzá nem is rosszul.
Szóval ahhoz képest, hogy kb. kimaradt két hét erősítésileg, vagy igen jó formában vagyok, vagy az itteni erősítés volt nagyon, iszonytatóan kevés. A tüdőm ezen a lépcsőn elég jól bírta, de hát közel sem annyira, mint mondjuk tavaly augusztus végén. A gondolkozás tárgya most pedig az, hogy kérjek-e Évitől edzéstervet, járjak-e egyedül a Somló-közbe (is), járjak-e ide, vagy hagyjam a francba és élvezzem, hogy van időm jógázni… Az a “baj”, hogy a kemény edzés 1-2 hét után elkezd hiányozni, úgyhogy a kihagyás nem igazán játszik. Még elmegyek pár edzésre ide a MtS-hez mindenképp, míg ki nem próbálom mindet: lehet, ezt csak pont kifogtam, és mondjuk a következőn meg meghalok.
Aztán ősztől meg úgyis újra kung fu, “csak addig kell kihúzni”. 🙂 😀

Készítettem pár művészi képet, a minigalériában meg lehet tekinteni őket. :-]



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.