Legyél kemény nő: menses, lélek és edzés

Még régebben egyik kedden az igen kellemetlen menses első napja ellenére elmerészkedtem harci edzésre. Maga az edzés mondhatni kellemesnek bizonyult, technikáztunk mezítláb (!) s még az ilyenkor utálatos ugrálókötelezés is csak ötperces lett (hála…, mert ilyenkor minden ugrálás, futás nagyon rosszul esik).

Eleinte nem akartam menni, mert mostanság a havibaj eléggé fájdalmas megint és rosszul esik a testem hajszolása. Írtam Zsoltnak, s persze kissé megpiszkálta az egom: ez akkor most tényleg ok vagy kifogás arra, hogy kihagyjam az edzést?

Az elmúlt évek alatt sokat foglalkoztam a nőiség-menses kérdéskörrel, és rájöttem már pár dologra. Többek között megfigyeltem annyira a szervezetem, hogy tudjam, melyik fájdalom mit jelent, mikor “jó” és mikor változott; és ami a legfontosabb: hogyan lehetek ÉN hatással erre a folyamatra. Ezt senki nem tanítja sehol, s jobb esetben anyukád, rosszabb esetben az internet és saját kíváncsiságod által kapod/szerzed meg a Tudást. Nos, én az utóbbi eset vagyok: otthon ezt szimpla nyávogásnak fogták fel, pedig sokkal mélyebb dolog…!

Azt tapasztalom, hogy a testünk egy baromi érzékeny műszer – biológiai műszer. 🙂 Minden érzésre, gondolatra reagál: van, amit érzünk is (pl. összeszorul a gyomrunk), s van, amit csak később, majd, egyszer (pl. a rák az én olvasatomban ilyesmi [szeretetlenség], meg a cukorbetegség is [szintén szeretethiány kérdésköre]). Ezzel érdemes kísérletezni. Természetesen az étkezés is ide tartozik, és sok betegség “egyszerűen” tápanyaghiányt jelez csupán. A harmadik elem ide pedig a jó, minőségi, nyugodt alvás.

A mensesfájdalom (szerintem) legjobb megoldásai pedig:

– érzéseket nézve: belső, tiszta Nőiség megélése (lágyság, szeretet, gondoskodás, szexiség, érzékenység és érzékiség; s egyfajta nemes belső erő [egy Nő nem fut azután, akinek nem kell például – méltóság, önszeretet]… stb.); Férfi-Nő kapcsolatban megengedni, hogy te legyél a NŐ, és ne utánozni akard a Férfit. Az anyaság mint fő női szerep is ide tartozik, de ahhoz még nincs elég tapasztalatom, hogy hitelesen tudjak róla nyilatkozni. 🙂 A nőiség elfogadása, megengedése saját magadnak is fontos: ez főképp tudat alatt játszódó program, úgyhogy érdemes feltárni az okokat gyerekkortól kezdődően.

– étkezést nézve: menses előtt sokkal jobban szoktam kívánni az édességet, főként a csokit (–> mert megnő a magnéziumszükséglet!), így inkább ehelyett emelt mennyiségű magnéziumot érdemes fogyasztani, akár egész hónapban. Sportolóknak is nagyobb a magnéziumszükséglete. (Aki nem hiszi, olvasson utána, pl. itt és itt.). Az első három nap alatt pedig több szénhidrátot kíván a testem, felgyorsul valahogy az anyagcsere – nagyon hamar felszívja a testem ilyenkor az ételt, többször és többet kell ennem. Erre még nincs megoldásom, a jógát kivéve, de rendszeres gyakorlásnál is jelentkezik ez, csak kisebb mértékben.
– alvási szempontból: minél nyugodtabb a lélek, az élet haladása, annál nyugodtabb és jobb lesz az alvás. Nekem személy szerint a meditáció este csak színesebb álmokat okoz; nemrég találtam egy esti relaxációs gyakorlatot, és attól mondjuk könnyebben alszom el és talán hangyányival jobban is (katt ide).

Más megoldások:

– jóga: a gyakorlatok, a légzés, a nyugalom s az, hogy nekem a tánchoz kötődik a jóga, amitől nőiesnek, szexinek érzem magam. Külön öröm már ilyenkor, ha tükrös teremben van az óra, mert úgy tudok direktben udvarolni magamnak. 😛

– melegítő tapasz, melegítés: jólesik a meleg, görcsoldó hatású, nekem nyugtató is.

Szóval edzés kapcsán itt az a kérdés, hogy hallgatni kell-e inkább a tested jelzéseire, vagy arra törekedni, hogy irányítsd azt. Vagy mindkettő. S akkor: hol az egyensúly? Mindenkinek ugyanott…, s mi a fájdalom- vagy ingerküszöb, amikor már a tested erőszakolása lesz abból, hogy “na, akkor ma erős leszek és legyűröm a fájdalmat/fáradtságot”?

Személy szerint azt gondolom, hogy mindkét megközelítés helyes, DE… meg kell találni, hol a határ. A fenti módszereket (és másokat is) ki lehet próbálni annak érdekében, hogy meg tudd ismerni és aztán uralni tudd a tested.

Viszont: voltam már pár oldáson, tisztításon (kineziológia; bizonyos meditáció), s azok után érdekes módon nagy szenvedés volt a menses, bármit csináltam is előtte vagy az adott hónapban… Úgyhogy volt, hogy a hónap legkeményebb munkanapján kértem el magam délutánra, mert semmi nem hatott és iszonytatóan szenvedtem. Ugyanez érvényes különösen stresszes hónapokra is – remélem, érthető a különbség az “ok” és a “kifogás” között így.

Azt hiszem, nagyon jó dolog nőnek lenni s csak akkor tud kínszenvedés lenni az élet, ha tudatlanok és tudattalanok vagyunk. Évekig szedtem havonta gyógyszert, amíg el nem kezdtem keresni a tartós és valódi megoldásokat…!

Bele kellett NŐnöm a testembe, önmagamba.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.