Sétáltam

Ma (azaz már tegnap, mire ez a poszt bekerül) is elmentem jógára ugyanabba a stúdióba, és szereztem féláron bérletet. Mert megérdemlem.

Ma is hatha típusú óra volt: még mindig kicsit vontatottnak éreztem, bár a tegnapinál lényegesen jobban ment (kialudtam magam…). Nagyon jó ennek a stúdiónak a rezgése, azt kell, hogy mondjam. Örömteli, magas rezgést érzek ott; békét, szeretetet. Máshol ilyet nem éreztem, azt hiszem.

Az óra előtt kaptam egy megjegyzést, ami bár nem sértőnek volt szánva, én mégis nagyon magamra vettem, mert azt feltételeztem, nem lesz rám szükség egy bizonyos dologban – így az első légzésgyakorlat és mozdulatsor abban az igyekezetben telt, hogy nyugodjak már meg. 🙂
Egy ponton pedig “megérkeztem az órára”, ahogy sok oktató szokta mondani. Azon gondolkoztam, miért szeretem jobban a dinamikusabb jellegű mozgásformákat: ott erre a mondatra egyszerűen nincs szükség. Kezdettől figyelni kell, mert vagy megbotlasz valamiben, vagy orra esel.

A gyorsabb mozgás jobban lenyugtat a lassúnál.

Na de a lényeg az, hogy pár napüdvözlet-részletet egyedül, az oktató instrukciói nélkül kellett végrehajtanunk, s akkor realizáltam: addig csak testben voltam jelen, de most már figyelnem is kéne arra, amit csinálok…! Onnantól elfelejtettem a bosszúságom, s az esti sétámra elfogadtam, ami a megjegyzéssel járhat – merthogy úgy lesz akkor jó, ahogy. 🙂

S hogy ezen az új felületen is megjelenjek teljes valómban, tessék képek:



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.