A Harmadik Kőműves

Tegnap újfent elmerészkedtem lépcsőzni, s meglepetésemre volt pillanat, mikor igenis kiköptem egy kicsit a tüdőm. Ennek ellenére nem vagyok elégedett – most magammal.

Mintha eljutott volna néma kérésem az edzőhöz, a tegnapi edzésben sok felfutás és némi erősítés szerepelt – előbbi hozta ki sodrából a légzőszervem néha.
Két dolgot emelnék csak ki most:
1. a teljes szakaszon felfutás fárasztó; de még mindig inkább a tüdővel van gond, mint az izommal. Gyakorlás a kulcs, ugye, ebben is. Bár idén nyáron egyáltalán nem viszem túlzásba a hajtást, azzal biztatom magam, hogy ez a pár alkalom is több, mint a semmi. A magammal való elégedettségi szinthez minden másnap kéne járni ide, s minden másnap jógázni. #expectationsfromyourself
2. Az egyik feladatnál én magam adtam fel: talicskázás 3 szakaszon felfelé (!). Két szakasz teljesen simán ment, aztán a harmadiknál megijedtem, hogy ez fú de jól megy, és megálltam egy kicsit pihenni! Akkor kezdtem fáradni pedig, tehát onnan kezdődött maga az “edzés” része a feladatnak: ami kihívás, ami nehéz, ami fájdalmas. Persze a harmadik szakaszt is végigvittem, na de HOGYAN. Nem kellett volna megállni; képes lettem volna végigcsinálni egyben még akár több szakaszt is (persze nehezebben, de az lenne a lényeg: push your barriers). Nem értem, mi ütött belém – magánál a mozdulatnál is megütköztem: hiszen ez már nem én vagyok!

Mindenesetre jó ötletek gyűlnek az esetleges önálló futkosáshoz majdan. 🙂
Hazafelé hangyányit elfáradva sétáltam át az Erzsébet-hídon a Ferenciek teréig, a metróhoz. Még van pár hét az augusztusból, s eljutok én még lépcsőzni.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.