Alohomora 2.

A Hídon haladva Peregrinus tanácsokat kapott. Ezek a Tanácsok mindenhonnan és sehonnan jöttek – már a levegőben voltak, amikor a vándor odaért.
Ahogy eszébe jutott egy kérdés, jött rá a felelet… Furcsának kellett volna tetszenie, de magától értetődőnek tűnt mégis. Nagyon is odaillőnek és végtelenül bölcsnek.

Annyi időd van tanulni, amennyire szükséged van. Lehet, hogy néha azt érzed, nem kaptál elég hetet vagy hónapot egy élmény feldolgozására – ilyenkor, ha jobban odafigyelsz, észreveheted, hogy pontosan annyi időt kaptál, amennyi alatt az élmény beérik és a tanulási folyamat a sajátoddá válik. Ne siettess semmit, várd meg, amíg kiteljesedik – te nem mindig fogod látni az elején, de ahogy haladsz, egyre tudatosabban leszel képes irányítani a saját Látásodat és Tanulásodat.
Hajolj meg néha az Idő előtt, és koncentrálj a Pillanatra, éld meg teljes valójában és mosolyogj, ha siker ér – ünnepelni sosem késő, és feltölt energiával.

Higgy magadban; abban, hogy meg tudod csinálni, amit elterveztél, és hogy MINDEN és MINDENKI azért kerül az utadba, hogy segítse a fejlődésedet.
Az Élet egy örök Iskola, hiszen mi másért is léptél fel erre a Hídra is…? Ez az út köt össze azzal a világgal, ahova tartozol, és ahova tanulni kerültél. A kettő egy és ugyanaz – csupán a látszat az, ami megzavar.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.