Aragorn ellovagolt – egy modern királynak írott ősi tanítás 1.

ELSŐ

az eső helyett
szikrákat szór szemedbe
téli naprengeteg

(…) Az átlag kiveti magából a különlegest, az eltérőt.
A különleges pedig, ha képes élni adottságaival (szavait, erejét építésre használja fel minden körülményeknek ellenére), az átlagnak nevezett tömeget először törvényszerűen irigykedésre sarkallja – s vakságuk ily esetekben becsülendő, hisz mi más indítaná a különlegest arra, hogy legjavát hozza ki önnönmagából?
Ha pedig elvéti útját, abba a gyakori hibába eshet, melybe oly sokan bukának bele: nevezetesen, hogy külsőségeknek próbáljon tetszelegni s belső világát elhanyagolja – gondolván, csak a tettek számítanak, az elhangzott szavak. Pedig a nép tudja, ha vezérénél valami hibádzik – megérzi az őszintétlenséget.
Ezért aztán ha felfedezek egy különlegest, igen gyorsan gondjaimba veszem, nehogy elkallódjon az élet fátyolrengetegében.
(…) Nem, nem veszek neki cipőt vagy csináltatok néki ruhát – egyszerűen csak biztosítom afelől, hogy tetteinek következményei rám nézve hatástalanok, s hogy szemének csillogásában őt magát keresem s látom farsangi máza helyett. (…)

*******

Ennek a fejezetnek a története számomra annyira megkapó, hogy meg kell, hogy osszam veletek is.
Az eredeti verzió (kevés módosítás esett azóta a művön, azt meg kell hagyni mondjuk) 2014 február végén született, s ajándékba szántam egy olyan férfinak, aki kívülről hűvös, hideg és tartózkodó mivoltát igyekezett erősíteni, s csak keveseket engedett egy icipicit közelebb. Én egyike lehetettem ezeknek az embereknek, bár sok titkát így is vitte tovább magával a következő városba, ahova költözött. Nemeslelkű, okos, erős akaratú férfinak láttam, sok sebbel, sok elnyomott fájdalommal, melyeket kívülről igyekezett kompenzálni.
A költözése előtti utolsó napon elhívott vacsorázni, s majdhogynem barátokként beszélgettünk; viccelődött, mutatta a Facebook-profilját s hazáig fuvarozott. Cserébe a kedvességéért búcsúajándékot írtam neki még a találkozó előtt, aznap délután. Vacsora közben pedig az általam leírt témákat boncolgattuk – mintha tudta volna, miket írtam neki…! Ezután neveztem el őt a híres regénysorozatból ismert Aragorn-nak, s született még néhány hasonló stílusú mű: hozzá? Róla, neki.
Olvassátok szeretettel: ha gondoljátok, többször is.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.