Edzőtábori képek

Képek – átvitt értelemben és szó szerint is. Íme az idei edzőtábor a fejemből és szívemből nézve.

Nulladik nap
Két nagy csomag, egész könnyűek a méretükhöz képest. Talán túl sok pólót pakoltam. A bakancs kelleni fog? Legfeljebb cipelem – legalább erősödöm. Főtt tojás megvan, rozskenyér megvan, szalonna (dupla adag) megvan. Naptej!
Idén vagy kevesebbet pakoltam, vagy jobban bírom a cipelést. A metrón is van hely.
Elértem az ötórási vonatot! Írok Á.-nak – ha esik, kijön értünk terepjáróval.
Pont az ominózus megálló előtt kezd zuhogni. Az autó és az időzítés tökéletes.
Késik a sátorállítás. Zivatar van.
K. sátrát majdnem egyedül állítom fel: azt írja, ha összedől, éjjel átjön hozzám. Szurkolok az ideiglenes lakóhely stabilitásáért. Szeretem K.-t, de nem ennyire – na meg a sátor sem akkora, hogy.

Első nap
Nagyjából két óra alvás – új hely -, reggel hét: álmos mosakodás, reggeli. Szeretem magam, amiért hoztam rendes ételt.
Furcsa nyújtani a porban – a héten nem is edzettem. Nincs is kedvem, a fenébe. Álmos vagyok. Kockák…! Felébredek.
Miért vagyok még mindig ilyen béna? Egy ponton realizálom: nagyjából a harci edzésre járó csapat jött a táborba is, s rajtam kívül egy-két ember van, aki nem több éve jár fegyveres és harci edzésekre. Jogos elvárni magamtól, hogy “máris” jól menjen? Mi a célom vele egyáltalán? S nekik vajon mi…?
A rövid és a hosszú bot tetszik. A nundzsaku egy idegesítő valami, de néha már jól mennek az alapfeladatok.

Második nap
Legalább 6 óra alvás: hajnali ötkor, az első fény előtt ébredek. Forgolódom hétig.
Reggeli.
Kockák…! 10, 20, 50, 80 stb. guggolás a jutalom az egyensúlyvesztésért. Nekem sikerült 160-at begyűjteni: egyben. Másnaptól két kőtömb a combom (mozgásra javul, persze).
Kör: egyszerre egy ember támad, szépen sorban jön mindenki. Idegeskedem, pedig nincs okom rá. Kapok ötleteket dögivel: M. és K. a két mumus; a többiek vagy túl aranyosak, vagy esélyem sincs ellenük. A gyakorlás jót tesz, a végére meg is nyugszom.
A nundzsaku kivételesen jól pörög, mi van ma? Még bal kézzel is megy. B.-t többször fenyegetem a hosszú bottal. Tetszik. Talán a rövid való jobban nekem. Majd kiderül ez még.

Harmadik nap
Újra egész sok óra alvás, örülök. Már igazi, nyári meleg lett: délután strand.
Addig is B. a porban, általam! Zsolt lapogatja a hátát, hogy kapjon levegőt. Hihetetlen. A körben egyszerre három ember támad: úgy viszonylag könnyű megosztani a figyelmet, hogy nem kell az életemet féltenem. Éles helyzetben ez pánikroham-gyanús. 🙂
Alig bírjuk kivárni a veresegyházi strandot. Fürdünk, eszünk, napozom. Idén minden eddiginél nehezebben viselem a meleget, s most sem tudok sokáig a napon aszalódni. Tele a gyomrom, de jól esik egy lángos.
Az esti edzésen már kavarog a gyomrom, fáj a fejem. Gyakorlok a botokkal. Zsolt egy ponton nem akarja visszaadni a hosszú botom, s némi sérülés árán nagyjából vissza kell szereznem. Még mindig tetszik.
Az esti program Dixit helyett remegés, hányás-hasmenés. A meleg szobában is fázom. Túlpörgés agyban, nem vagyok hajlandó befogadni az információkat.
…újra utálom a lángost.

Negyedik nap
Éjjel fél háromkor mesebeli a tanya: ahogy a pottyantós felé botorkálok, fejlámpámmal belevilágítok az éjjel is zabáLÓ lovacskák szemébe – ijesztő pillanat. Másodpercnyi számolás: az összes ló megvan.
Reggel minden akaratomat összeszedve jutok el majdnem az első edzés legvégéig. A kockákon sikerül egyensúlyozni is, s az utolsó, rövidebb végére és élére állított darabokon is meg tudok állni pár másodpercig. A körben is részt tudok még venni, de egy ponton már annyira szédülök, hogy Zsolt kézenfogva vezet ki és fektet le a fűre. A nap további része gyengélkedéssel telik, s legnagyobb bánatomra a hosszú bot formából is kimaradok.

 



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.