Jóga flow

Még mindig kissé elvarázsoltan az életmód tábortól elmentem ma jógára. Egy volt balettművész tartotta az órát, s hosszú idő múltán kicsit meglegyintett ismét a tánc szelleme.

Jóga flow óra: nagyjából megfelel a dinamikus jógának, amit Brno-ban Sárka tartott anno – elvileg. Gyakorlatilag még mindig nem találtam az övéhez hasonló órát itt Pesten. Mondhatnátok, hogy ne is keressek, hiszen minden óra más és tanárfüggő – persze, ezt elismerem; én inkább a stílust szerettem meg s az kellene. Ez a fajta óra egy gyorsabb, mégis laza, sok, variálható ászanával és némi dinamizmussal (azaz az izzadás garantált). Kicsit táncos, kicsit erősítő s közben nagyon is kikapcsol, ahogy azt kell. 🙂

Könnyű rezgésű volt az óra, követhető, bár az elvárásaimhoz képest kicsit lassú. Nehéz annyira, amennyire akartad. (Közben az jutott eszembe többek között, hogy a kung fu-ról könnyebb írni még mindig, s a dinamikusabb edzésekről: jobban felráznak, jobbak hatnak.)

A tanárnő nagyon csinos – persze, hisz táncos volt, 10 éves kora óta táncos akart lenni -, s ahogy mellette elnéztem az én kis esetlen testemet, egy kicsit dühöngeni kezdtem legbelül: én miért nem lettem végül táncos?! Hova lett az a művészi kecsesség a mozdulataimból…? Miért nem vagyok nőiesebb…?! Vagy az vagyok? Máskor annyira érzem, most miért nem?
Akármennyire is tervnek tűnhet, a jógatanári pálya mégsem nekem való…?! S mikor, ha a kung fu-t is akarom? Oda se való vagyok, s ide se… Sehova se igazán.

Lételemem lett a kívülállás

(Annak ellenére született ez a gondolatrohanás, hogy jobban nőnek érzem magam, s jobban megtaláltam a sok ellentétes hatás olvasztótégelyében önmagam, mint a táncok által anno. De… igen, máshogy is eljutottam volna ugyanerre az útra, felismerésre – hiszem.)



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.