Csikung után mindig jól alszom

A tegnapi egy rendhagyó nap volt: dupla kávé, dupla edzés. Tudtam volna még ma reggel aludni, az biztos. 😀

A múlt heti napi egy edzést teljesen jól teljesítettem napi egy adagnyi kávéval (kicsit beadtam a derekam a sok kávézó hatására körülöttem, de a tej kérdését még nem sikerül tartósan megoldanom – a kávé nélküle ugyanis kesernyés, vele pedig – számomra – egészségtelen). Ennek örömére tegnap bevágtam dupla adag espresso formátumú fekete löttyöt, hogy mindenképp ébren maradjak, na meg próbából. Az ébrenlét sikerült, de túl hamar annyira éhes lettem, hogy… csak na. 🙂 Lehet, hogy mégis jó volna visszatérni a jó minőségű zöld teához kávé helyett…?

A hatkor kezdődő alapedzésre mentem el a hétfői helyett most: alapállások, levegőbe ütések, mabo, kitörés, fekvőtámasz volt a menü. Ez már a harmadik év, mikor itthon vagyok szeptemberben és Xing Yi-re járok: az az érzésem, mintha egy újabb réteget kapna a tudásom. Közel sem tudok mindent tökéletesen egyrészt, másrészt sokkal jobb és gyakorlottabb vagyok-lehetek a kezdőknél (ez ad löketet: haladok, a saját tempómban, de láthatóan). (De b*sszus, izomlázam lett mára 3×10 fekvőtől…!)
Harmadrészt az elmúlt egy évben a már sokat emlegetett E.-nek köszönhetően egy újabb réteg félszet hámoztam, hámozok le magamról, és tavaly is, idén is egy újabb minőségemben járok-kelek a világban. Érdekes így megfigyelni, hogy például fel sem merül, hogy ne tudnám mondjuk a kitöréseket megcsinálni, vagy hogy kitartóan azt figyelném, mások hogyan gyakorolnak ahelyett, hogy újra meg újra kizárólag a saját kezem látnám a Pi Quan kéztechnikájának ütésekor (tudod: “kitesszük”…:)).

Tegnap pedig még ott volt F., s vele voltam párban. Erős, na. 😀 Kicsit több, mint hét éve találkoztam vele először és azóta többé-kevésbé részei vagyunk egymás életének, de legalábbis tudunk egymásról. Ő már tanult korábban kung fu-t, és alapból nehezebb és erősebb nálam – így őt nem kezelhettem kezdőként, és furcsa volt a váltás fejben. Alázatot és figyelmet hívtam elő az első ütéseim nyomán, puszta óvatosságból. Őt nem ismerem így; utoljára 2010-ben jártunk ugyanabban az időben ugyanarra az edzésre, s akkor – a mai állapotomhoz képest – semmit nem tudtam. Így őt is az új minőségemben “tapasztalhattam meg”, úgymond. Így jobban átgondolva mégsem kérek tőle sem combost egy ideig… 🙂

A második edzésen hatan voltunk mindösszesen, és Zsolt az Illatos torna nevű chi kung gyakorlat elemeit igyekezett megtanítani-feleleveníteni. Évek óta nem csináltam, de lassan előjött az akkoriban egy ideig napi szinten végzett gyakorlatsor. Bizonyos kézmozdulatok, bizonyos ismétlésszámban – lazán, könnyedén.
A tenyereim egyes elemeknél bizseregtek, a végére a talpaim égtek-fájtak – a test jelzése, hogy megmozdult az energia, s tisztul a szervezet. Nagyon “finom” edzés volt, és utána jól aludtam, mint a chi kung-ok után majdnem mindig. Színes álmok, hirtelen ébredéssel mondjuk.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.