Hogy élheted a saját életed? – 2. rész

A hozzám hasonló analitikus gondolkodásúaknak (is) ajánlott egy kis elemzés az okokról, még akkor is, ha kellemetlen.

Szerintem nagyon fontos a racionális részünk szempontjából, hogy képesek legyünk levezetni, hogyan jutottunk “idáig”, illetve legalább körvonalazni a háttérben megbúvó igazi okokat. A felsoroltak egyértelműnek és triviálisnak tűnhetnek, ám legtöbbször elintézzük egy legyintéssel: á, erről már hallottam, s ismerem, tudok én mindent. Nos: nem, nem tudsz. A teljes, hiánytalan képet soha nem fogjuk megismerni – ez egész egyszerűen így működik.
Sokszor pedig igaz a mondás: amiről nem tudunk, nem fáj (jobban).

Az alábbi lista szintén nem mondható teljesnek; a saját (és esetleg közelebbi barátaim) példáját vettem alapul a téma kapcsán. A kérdés: na de miért is élheted más életét, ha már tudatosan [ugye] azt hiszed, a saját sorsod követed, csak épp kicsit nehézkesen?

Családi minta: “az őseim hagyatéka”, “apám is ezt csinálta” és hasonló mondatokat röptetsz azok felé, akik a munkád és életed kialakítását firtatják. Belecsöppentél valószínűleg egy olyan hagyományba, amit jó továbbvinni, s kétség sem merül fel, hogy te is beépülj a családi bizniszbe. Sosem gondolkodsz el azon, vajon ezt szeretnéd-e, csak azt tudod: “ez a sorsod”.
[Azt nagyon fontos megjegyeznem, hogy ez a jelenség akár nagyon jól is elsülhet! Vannak, akiknek tényleg működik, mi több, kiválóan működik a családi ügy vagy pedig tényleg szereti ugyanazt a szakmát és életformát, mint az ősei. Ez pedig rendben is van – viszont itt arra gondolok, aki megkérdőjelezés nélkül ténykedik és csak érzi, hogy valami nem stimmel.]

Túl sok internalizált kritika: szülői illetve nevelői “örökség”. Ha folyamatosan azt kapod, miért és miben NEM vagy jó, előbb-utóbb el is hiszed magadról (csak azért, mert a másik az ő szűrőjén keresztül így látta: tehát többnyire – pláne, ha gyerek voltál, ugye – NEKI volt problémája a dolgokkal, és ezért egy gyereket inzultált [tudattalanul, a legtöbbször, annyi a mentség]). Eme “hit” folyományaként pedig inkább választasz egy másik életet, amiben másnak szeretnél megfelelni és felölteni egy olyan ruhát, amiben, ha vagy, elfogadnak és szeretnek. De ez még közel sem jelenti azt, hogy AZÉRT szeretnek, aki valójában vagy, hiszen kisebb vagy nagyobb részed elfeded. Nem azt mondom, hogy pőrén kell kiállni minden és mindenki elé, de önmagad elé (többnyire) ajánlatos.
Majd, ha esetleg beütött a krach, az életed egy jó részét azzal töltöd, hogy bebizonyítod: de, mégis jó vagy ám valamire, s hogy a felszínre hozd: az életed korai szakaszában kapott jellemzés nem feltétlenül egyezik meg a valósággal, valamit azzal a képpel, mely benned él s melyet megvalósítani kívánsz. Kemény munka, de megéri látni egy tisztább képet.

Tudatalatti sorsátvétel: erről bővebben a családállítás témaköre foglalkozik. Jellemzően életed egy-egy része, de akár az egész is egy álomnak tűnik – varázslatnak, mely nem valós. A kifejezés azt jelenti, hogy nem tudatosan átveszed egy fizikai idősíkon idősebb rokonod sorsát, azaz olyan szinten empataként működsz, hogy… az már sok is. Pontosan nem tudni, mi ennek az oka, mert – én legalábbis – racionális magyarázattal még nem találkoztam. Valamiféle megoldásvágy van a lélekben, a családi nehéz sorsút szeretné valahogy kompenzálni, s viszi tovább a szenvedését, sajnálatát. Beépíti az életébe, és titkon reméli, hogy ennyi már elég lesz, s… megbocsáttatik talán…? A múltat – elvileg – nem tudjuk megváltoztatni, s szerintem ilyenkor jobb nem bolygatni már.

Bár a lista rövidnek tűnhet, az én esetemben hosszú évek munkája van abban, hogy feltérképezzem, miért bántom és korlátozom saját magam. A fentiek ellenére szeretném hangsúlyozni, hogy a legtöbb folyamat a tudatos elme beavatkozása nélkül zajlik, s bár látszólag “ők a hibásak”, mégsem kenhetünk mindent a felmenőinkre. A saját harcát mindenkinek egyénileg kell megvívnia, és bár lehet halogatni vagy átlépni felette: nem érdemes. A szüleinknek is vannak és voltak belső harcai, az ő szüleiknek is a saját idejükben saját gondjaik.

Hiszem, hogy a rendelkezésünkre álló tudást használnunk érdemes ezekben a kérdésekben, s rendezni, amit csak lehet.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.