Békapóz

A mai jógára kissé szétszórtan indultam, de óra alatt sikerült rendett tenni egy kicsit a fejemben. Még a fejenállás is egyre magabiztosabban megy.

Milyen buta kijelentés ez részemről, azon gondolkodom mindig: “újra tudok fejen állni”. Kezdem érezni, hogy öregszem, hiszen ez régen teljesen alap volt, és sosem kérdőjeleződött meg, “tudok-e” gimnasztikai elemeket végrehajtani. Az örökké tartó sportolás is felkerül most már a “Ha bármit lehetne változtatni a világon” című listámra. Pff. 🙂

Na de a kicsi puffogás után jöjjön a napi mese: ki kell írnom, mert még friss az élmény.

Zsuzsi hatha órája ma egy kicsit terápiára emlékeztetett: volt relaxáció, megerősítő mondatok, a rossz elengedése-gyakorlat és csípőnyitás, mely köztudottan blokkoldó tulajdonságú. S ismét működött az intuícióm: kérdeztem, fogok-e valamelyik gyakorlat hatására sírni, ahogy sokszor a savasana-k alatt Brno-ban, Sárka óráján.

Well, sikerült. Zsuzsi mondott egy üzenetet is, illetve afféle tisztító mondatot: “minden teljesen rendben van, bárhogy megy is a gyakorlat”. Ez, meg előtte a béka póz (lásd lejjebb) felszakított egy kis gátat, s megkönnyebbültem. Jó volt, na. 🙂 (Kötekedőknek: nem, nem ÚGY!)

Tessék egy kép a pózról, melynek hasonmásával anno Zsolt is sokat kínzott tanított bennünket (ott a két talp összeér és a medencénket próbáltuk közelebb szuszakolni a talajhoz; ennél ezt – elvileg – nem kell erőltetni annyira – bár Zsolt is úgy fogalmazott, hogy “hagyd szétcsúszni”… na de azért az nem megy ennyire könnyen ;)):



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *