Hogy élheted a saját életed? – 3. rész

A SAJÁT élet felé vezető úton rengeteg megoldási lehetőség kínálkozik, csak győzzünk élni velük. Bár, tuti recept nincs: minden út egyéni.

Most, hogy már kiéltük -és elemeztük fájdalmunkat, miszerint valaki más sorsába akarunk mindenáron beférkőzni, ideje megnézni, mit tehetünk annak érdekében, hogy belenőjünk önmagunkba.

Íme, jöjjenek azok a javaslatok, melyek megoldást, de legalábbis hosszú távú enyhülést hozhatnak helyzetünkre. Saját és mások tapasztalatai alapján is azt kell, hogy mondjam, NAGYON nehéz a megszokottból kitörni, s éppen ezért apró lépésekkel ajánlott kezdeni minden nagyobb változást, ha el akarjuk kerülni a sokkot.
Ahogy az első részben, itt sem sorrendben írom az általam megélt megoldásokat: mindenki helyzete egyedi, s ahhoz mérten egyedi a megoldás is! Erre mindig emlékezni szükséges!

Sport: ha eltekintünk a sportolás “csináld, mert szereted”-részétől, tudatosan használhatjuk személyiségfejlesztésre. A sport tulajdonképpen lehet egy küzdelem is azért, hogy megvédd magad (mondjuk egy orra bukástól vagy egy ütéstől), vagy hogy kiállj magadért. Akár komolyan, akár kevésbé komolyan veszed, egy idő után kénytelen vagy szembesülni a valós éneddel, s olyan kérdéseket boncolgatni egy-egy edzés után, hogy vajon feladod-e, ha már nem bírod a sokadik fekvőtámaszt, vagy mit tekintesz sikernek, vagy mennyire számít a csapat-/edzőtársaidhoz (s ezáltal a nagy átlag “másokhoz”) való hasonlítgatás, mennyire vagy versengő típus. Azért szeretek edzeni járni BÁRMIT, mert ott mindenki “egyenlő”: nem bújhatsz el, lelazulhatsz, játékos módon ismerheted meg a határaidat. S ha emellé még valamennyi izom is feljön, s egy idő múlva az emelkedőn felfelé kaptatva is több levegőt kapsz, hát az maga a boldogság.

Családállítás: magasan viszi a prímet. A módszer lényege, hogy mivel mindannyian egy közös úgynevezett morfogenetikus mezőben élünk, minden, ami valaha megtörtént (a családban és nem csak a családban!), hat ránk lélekszinten. Tudat alatt, természetesen. Ez azt jelenti, hogy simán viselkedhetsz vagy reagálhatsz egy bizonyos módon egy bizonyos helyzetben mindig ugyanúgy – ugyanakkor nem értheted, miért. Talán átvetted valakinek a bánatát. Talán egy olyan hatás ért kicsi korodban – amire természetesen nem emlékszel -, amire kialakítottál egy választ, s bár ez a válasz idővel elavulttá vált, képtelen vagy rajta változtatni. Amennyiben beszéltél már a konfliktusaidról, s a végletekig kielemezted őket, mégsem tudsz változtatni, úgy ajánlom a családállítást vagy a kineziológiát (izomteszt, szintén tudattalan tartalmak oldását célozza meg).
Tapasztalatom alapján a kineziológia hatása rövidebb ideig tart (amolyan gyorssegély), a családállításé hosszú/hosszabb távon hat, s ennek megfelelően lassabban illetve kevésbé látványosan. Szintén ide sorolnám az Access Bars kezelést is, mely adott gondolati minták elengedését célozza a fejen lévő pontokat érintve “energiát futtatva”. A három kezelés közül mindenki próbálja ki, melyik válik be, de alapvetően mindet ajánlom.

Szeresd magad: van egy gyakorlat, melyet régóta űzök – néha megkérdezem magam, hogy most mit szeretnék csinálni, ha bármit lehetne, s a lehető legjobban átérzem a vágyat, mintha épp beteljesedne. Ha pedig kisebb vágy, akkor engedek neki: elmegyek sétálni, eszem egy csokit vagy megnézek még egy részt az aktuális sorozatból. Hagyom magam egy kicsit lenni és hálásnak lenni, átölelem magam.
Egy másik hasonló gyakorlat: egy tettedért, amit kellemetlennek élsz meg, ajánlj fel magadnak valami jutalmat. Ez lehet pl. ha jövő héten elintézed az x papírmunkát, akkor megengeded magadnak, hogy előbb lelépj munkából, vagy hétvégén lemondj valamilyen programot, amihez semmi kedvet, vagy éppen, hogy elmenj valahova, ahova régóta akartál, de úgy érezted, nem érdemled meg vagy túl drágának találtad. Ez a módszer egy kicsit önnevelés, a klasszikus jutalmazás eszközével.

Őszinteség: a legnagyobb mumus, de a leghasznosabb mind közül. Mit szeretsz s mit nem? Ahhoz kell nagyobb bátorság, hogy magadnak őszintén feltárd a valóságot, s utána lehet csak olyan lépéseket tenni, melyek valóban előrefelé visznek, nem csak körbe-körbe. Meg kell vizsgálni az élet minden egyes területét azzal a brutális őszinteséggel, melyhez – szerintem – keveseknek van csak erejük. Nehéz, tényleg, viszont megéri, ha lassan haladunk is.

Étkezés: az, hogy mit viszünk be a testünkbe, meghatározza, hogyan érezzük magunkat. Az én személyes tapasztalatom az, hogy a szervezet tudja, mire van szüksége, így azt kell enni. Viszont ez a kijelentés becsapós, úgyhogy hadd magyarázzam meg: a szervezet tápanyagokra éhes, nem bizonyos élelmiszerekre. Tehát, ha úgy érzed, majd’ megveszel egy nagyon édes csokiért, akkor nem csokit kell enned, hanem megkeresned, milyen tápanyag van meg abban, amit a tested hiányol és azt lehetőleg egészséges táplálékból beszerezni [csokinál jellemzően ez a magnézium].
Mindenkinek egyéni preferenciái és ízlése van, s ezek szerint jó alakítani az étkezést is; valamint lehetőleg minden étkezéshez enni élő ételt (nyers zöldség!) s minél több jó minőségű folyadékot inni ([élő] víz, gyógytea).
A változtatásnál jól megfigyelhető lesz az esetleges addikció legyőzésének szükségessége s az ahhoz kellő önuralom mértéke: pl. én nagyon szerettem az édességet mindig is, és egyszer elhatároztam, hogy lejövök a cukorról, minthogy a családomban gyakori a cukorbetegség, s ezt elkerülendő. Komoly munka volt, hiszen a cukor tényleg függőséget alakít ki. Aztán egy véletlen folytán rájöttem, hogy sokkal több magnéziumra van szüksége a testemnek, mint azt gondoltam volna, és azóta, ha eleget szedek (nekem ez napi szinten 250-500mg), szinte egyáltalán nem kívánom az édességet s bónuszként a havi menses is sokkal elviselhetőbbé válik.

Kommunikáció a külvilággal: ez a módszer tulajdonképpen inkább a változások nyomonkövetésére szolgál, minthogy önmagában megoldást kínáljon. Az egyik alaptétel szerint “amint bent, az kint”: azaz, ahogy belül gondolkodsz, hiszel úgy általában (pl. “az emberek megbízhatóak”, “a kutyák veszélyesek” és egyebek), az fog lecsapódni a körülötted lévő világban is, tehát folyton-folyvást azzal fogsz találkozni, s ez a folyamat mintegy meg is erősíti az eredendő – nevezzük most így – hited. Ergo, a módszer abban rejlik, hogy ha csak egyetlen gondolatodon, hiedelmeden megpróbálsz változtatni (pl. “így senkinek sem tetszem”-ről a “különleges stílusom van, így vagyok én szerethető”-re), mostanában aránylag gyorsan megláthatod, sikerül-e valódi változást elérned, vagy csak bebeszéled magadnak. A külvilág jelezni fogja.
Figyeld meg, hogy jókedvűen egészen mások ugyanazok az emberek, mint rosszkedvűen, például. Pedig ugyanazok, csak az érzékelésed lesz másmilyen.

Tehát: lépésenként vizsgálódj, fordulj ahhoz a módszerhez, amelyik szimpatikus, majd ellenőrizd. Az élet nevű csodás játék úgyis “teszteli”, hogy megértetted-e az adott állomást vagy leckét, szóval ezzel még csak nem is kell úgymond külön foglalkoznod.

Ajánlások:
Sport: Xing Yi Quan, Samadhi, Downdog, Évi
Családállítás: Edó
Kineziológus: Bodor Eszter
Access Bars: GYIK angolul
Sóvárgás és tápanyagok

 



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.