“Tradícionális” foltok estéje

Lila foltok az alkarokon, térden, combon, sípcsonton – s egy könnycsepp nem sok, de annyi sem esett a keddi harcin! Hiba a mátrixban, vagy kiváló leplezése a félelemnek? 😉

Legyél a jelenben, lazulj el, figyelj: ezek azok az általános tanácsok, melyeket Zsolt próbál évek óta a fejünkbe gyömöszölni, s melyeket több-kevesebb sikerrel alkalmazunk az életben és edzésen.
Aztán van még egy, melyet a keddi edzésen újra teszteltünk, s mely személy szerint nekem szinte lehetetlennek tűnik bizonyos tekintetben: ez pedig az, hogy rejtsd el, mit érzel. Hiszen úgy az ellenfeled látni fogja, hogy fáj, s mivel ugye győzni akar, oda fog ütni. Logikus…!

A program az óra eleji ugrókötelezés, nyújtás és kicsi testkeményítés után pusztakezes játék. (Nem ÚGY.) Fejen kívül bárhova lehetett ütni, rúgni. Kesztyű nélkül. Kevesen voltunk, úgyhogy sietség nélkül élvezhettük ki egymás tompa puffanással (combos) és néhol csontok találkozásával (alkarok) járó társaságát.
Nagyon érdekes, hogy bár ugyanazt a stílust és feladatokat tanuljuk-csináljuk, mégis mennyire más mindenki egy-egy ilyen találkozó során. A magam 50 kilójával én voltam súlyra a legkönnyebb, de most ez nem tudatosult: tömörnek éreztem magam. Emellett az volt középpontban, hogy eszembe jusson valami a tanult technikák közül, akár csak az alapok: hogy védesz ki egy feléd lendülő ütést, hogy állsz bele erős combbal egy rúgásba, s hogyan próbálod rejtegetni, ha érzékeny pontot találtak el. Az már csak extra bónusznak számított, hogy egyszer, tökéletesen meglepve B.-t, sikerült az egyik rúgását kézzel elkapnom.

Magamat is meglepve hagytam ki aznap a pánikos reakciót és a sírást – csak otthon engedtem ki egy kicsit, de az is inkább a fáradtság miatt volt -. Mindenki került Zsolttal párba, és ennek megfelelően mindannyian foltosan és kicsit sántán indultunk haza és neki a hét hátralévő részének.

Újfent itt nem a dolgok fizikai része lett az érdekes (persze az IS), hanem, hogy hogyan csapódott le, milyen gondolatokat, érzéseket indítottak el a helyzetek:
– volt egy pont, mikor teljesen beleálltam “magamba”: tudatosítottam a hibákat, meg hogy minden, amit itt csinálok ma, hozzám ad, s a fájdalom elmúlik;
– talán ezért, de sokkal nyugodtabb voltam végig, és jelen voltam;
– előtte ez jött: azért nem vagyok még mindig teljesen jóban magammal, mert nem teszek szükséges lépéseket, mikor minden adott: a lépés, az irány, az erő bennem. Mikor teszek, akkor jól alszom s akkor vagyok felszabadultabb;
Arthro Guard (ízületvédő, amit a nagy terhelés miatt kezdtem el szedni): elkezdett kevésbé fájni az úgy június elején meghúzódott bokám! Igaz, tettem lépéseket is…! 🙂
– pár edzés óta kapom a térdemre a jelző rúgásokat, s megkérdeztem Zsolttól is, hogy szerinte mit jelent ez: ő félelmet mondott, én alázatot találtam [térdre ereszkedés valaki előtt]. Azt mondta, arra keresgéljek, amelyik jobban hív. Kérdezek is rendesen.

Miközben Zsolt engem gyepált (khm, tanított!), megkérdeztem tőle, van-e gyenge pontja. Persze, mondta, mindenkinek van.
Edzés végén pedig biztosított minket arról, hogy ha meg akarjuk találni, ő megengedi. Csak lehet, szerzünk azon az úton pár foltot… 😀



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.