Vers: Mert még ölelnélek

Mert még ölelnélek

hát nélküled is van élet – döbbentem rá
s elfojtom a vágyat – hogy öleljelek már

szemedbe nézek és önmagam látom
ott tükröződik még egy kicsit az én világom

s értetlenül állok a sorstól kérdezve
“mi végre, hogyan lett végül ez így megbeszélve?”

hozzád-hozzádérek, s mintha semmit sem éreznék
vagy csak ennyire be lenne húzva szívemen a fék?

keresem az igazat, s nem hagyom, hogy csábíts
mégis, kicsit belül, azt várom, hogy ámíts

mert megölelnélek még s még s még
amíg a lelkem újra teljes s mondja, hogy elég

– elégedett vagyok, mert elmaradt a dráma
mi az összes belső félelemnek rothasztó átka

érthetetlen béke van és szívem somolyog
s a rózsaszín ködöt nézem, mikor, honnan gomolyog

s tanakodom, elzárjam-e forrását végleg:
mert még azért… talán… ölelnélek.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *