2018 darab

Egy átlag edzésterv sem tartalmaz egy edzésnapra mondjuk ötvennél többet. Talán egy nagyon jó igen, mondjuk százat. De kétezer-tizennyolcat?

Már megcsinálták háromszor, három egymást követő év végén. Mindig annyit, amennyit a következő év dátuma számlál. Idén 2018-at.

Évi fejéből pattant ki az ötlet 2014-ben, hogy mi lenne, ha lenne egy kihívás, mikoris 2015 guggolást az év utolsó napján kellene kivitelezni. S megcsinálták, többen is, s azóta egy kicsit hagyománnyá is vált.

Idén én is mentem – sok éve most van az első szilveszter este, mikor nincs programom, s hát gondoltam, ez egynek jó lesz. Na meg nem is hittem el – valami turpisságot sejtettem az eset mögött: hogy talán tömbösítve számolják, nem darabra, vagy mit tudom én.
Reggel sem hittem benne, hogy ez valóságos dolog: nem is féltem, de nagyon kíváncsian mentem oda.

Úgy, hogy NEM KÉRDÉS, hogy nekem ez valahogy, bárhogy – menni fog.

14 fiú és 5 lány jött össze (egy srác az első kör után hazament sajnos), hogy méltón fejezze be az évet: teljesítménnyel, lelkesen – izomlázzal. 🙂
Nagy körben álltunk s Évi olyan természetesen kezdte az egészet vezényelni, mintha mindennap ezres nagyságrendű guggolás-szeriát nyomatna az edzésein. Nem igazán gondoltam semmire: kiadtam a testemnek, hogy akkor most ez a feladat. Térdre vigyázni, a többi lényegtelen – a combom bírja. Vittem fehérjét és szőlőcukrot, s szükség is volt rájuk.

5×400+18 darabot nyomtunk. Mindenki tíz darabot számolt, hangosan. Ez segített is, hasonlóan ahhoz, mint mikor edzésen kitöréseket csinálunk: egyrészt nem kellett foglalkozni a számolással, amíg a te részed le nem ment (körönként kétszer), másrészt az ismétlődő számok, a kissé eltérő ritmus és a bekiabálások (“lassabban!”) a jelenben tartottak. Évi egész idő alatt a rá jellemző alapossággal vizslatta, szabályosan végezzük-e a gyakorlatot, s szólt, ha esetleg nem.
Néha, mikor mindenki eltalálta a ritmust, s egyszerre vettünk levegőt (ezúton köszi Zsolt a hasból való lélegzés megtanítását!), érezni lehetett, ahogy összeadódik a csoport energiája. Szinte megemelkedtünk ott a körben mindannyian. Aztán persze – mivel láthatóan nem mindenki tudott ráhangolódni a ritmusra – szétesett a kör újra.

El sem hittem, hogy amit csinálok, azt meg lehet csinálni. Csak csodálkoztam. 🙂
Kb. az utolsó kör végén kezdett el jobban fájni a térdem, s kezdtem azért egy picit aggódni. Az utóbbi időben jobban fájt a sima edzéseken is, s azért a térd az egyik legfontosabb alkatrészünk… Eszem újra a Biotech-es ízületvédőt, remélhetőleg beépül s erősíti az ízületeimet.

Az utolsó 18 guggolást közösen számoltuk…! Kiabálás, felhőtlen öröm volt már a hangokban, és talán azoknak, akik először vettek részt az eseményen, egy csepp hitetlenkedés is: mégis megcsinálható ez mind, így! Csodás.



1 thought on “2018 darab”

  • UPDATE: mára (január 2) lett igen jó izomlázam, Nehézkes le -és felkelni a székről, a wc-re leülni, a lépcsőzésről nem is beszélve.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *