21 nap alkohol nélkül – gondolatok –

(Szerencsére) egyre ritkábban iszom alkoholt, s mivel sok cikkel találkozom mostanában a témában, amelyek VÉGRE szót emelnek az alkohol káros mivolta mellett s megkérdőjelezik a “szokás hatalmát”: összegyűjtöttem, hogy éppen most hogyan állok az alkoholizálás kérdésével.

A reiki avatás utáni kúra része az is, hogy elhagyjuk 21 napra az alkoholos italokat – legyenek azok jó minőségű borok, likőrök vagy egy kis rumos tea. Számomra ez a kérdés abszolút problémamentes, mivel amúgy sem fogyasztok rendszeresen ilyesmit.
Talán otthonról (nem volt szokás inni, csak nagyon ritkán), talán olvasott történetekből (balesetek részegen) hozok egyfajta mélyen gyökerező viszolygást az alkoholos italok irányába. Nem emlékszem, milyen volt először bort vagy sört inni, s nem voltak a szüleimnek sem (legalábbis általam látott – szóval gondolom minimum a születésem óta) borgőzös éjszakái. Mivel kicsi a testsúlyom s alapjában véve is egy érzékeny típus vagyok, az alkohol mindig “megütött”, s őszintén szólva azért, mert “ízlik”, talán a forralt borokat leszámítva elég ritkán ittam.

A “kultúrából” adódóan sokan kevésféleképpen próbáltak rávenni, hogy (többet) igyak annál, amennyit én épp ott és akkor kigondoltam magamnak. A győzködés amúgy is nálam a leggyakrabban épp az ellentétes reakciót váltja ki, mint amire próbálják használni, így nemhogy többet, de még kevesebbet ittam s egyre növekvő ellenérzésekkel álltam a témához. Aztán volt egy pont, Brno-ban talán, mikortól lassanként elkezdtem felengedni és megengedni magamnak a dolgot: egy-egy pohár bor vagy sör nem árt, a pálinkával és a többi töménnyel nagyon mértékkel (a vodka-narancslé kombináció még mindig rossz ízű, úgyhogy azt hagyjuk). Kitapasztaltam, nekem miből mennyi az elég, és tartottam magam a saját szabályaimhoz – még ha ezt azt is jelentette, hogy elvesztve az ittasabb emberekkel a közös hangot, egy éjszakai, egyedüli sétát követően korábban mentem haza az összejövetelekről. (Néha bántam; a legtöbbször nem.) (Ebben a cikkben elég érzékletesen kifejti az írója a témát, bár a motiváció mindenkinél más, ugye.)

Ami leginkább eltántorít a túlzott alkoholizálástól:

mindenki iszik, ez a szokás“: well, na és? Mint szabad emberi testben lévő lélek, miért kötne engem egy olyan “szabályrendszer”, amivel nem értek egyet sem…?
csak egy kicsit, csak a kedvemért/alkalomért: egy-egy nagyon fontos alkalmat persze meg lehet tisztelni egy-egy korty borral/pezsgővel, de annak is teljesen rendben kéne lennie, ha valaki úgy dönt, még az egy kortyot is soknak találja. Mivel azonban az ember, mint állat számára a beilleszkedés a túlélés záloga, sokan akkor is isznak, ha nagyon nem akarnak. “Csak a szokás kedvéért.” (Szerintem itt is meg kell találni az egyensúlyt, s ha évente egyszer-kétszer annak ellenére lenyelsz pár korty ünnepi italt, hogy nem szoktál és nem szereted, még nem dől össze a világ – csak tudatosan kell tenni mindezt.)
“nem mered? mitől félsz?”: a legutálatosabb piszkálódás, melyet valaha hallottam (s nem egyszer!). Ennek semmi köze a bátorsághoz…! Szerintem az ivás, a leitatás is mind döntés kérdése. Vagy akarod, vagy nem, s úgy cselekszel… (Ellenben ide kívánkozik a control freak esete: azé, aki igenis fél a kontrollvesztéstől; merthogy ha nem tudod irányítani az eseményeket, az igen komoly stresszt válthat ki. Bizonytalanság, magabiztosság kérdése jöhet fel, ha tágabban szemléljük a helyzetet – mélyre vivő kérdés – talán majd egy másik posztban elmélkedem róla egyszer. De szerintem akkor sem ez a félelem kell, hogy bármilyen hatással legyen az elfogyasztott alkoholmennyiségedre, s a legrosszabb “lelkiismeret-furdalást keltő dolog” ez a fajta piszkálódás – s mindig arról szól, aki rá akar beszélni!)
“jó buli” fogalma = alkohol és nem emlékszel rá: ezt sosem értettem. A jó emlékekre emlékezni KELL…!!! Mitől jó, ha nem voltál ott?! Micsoda ostobaság.
agysejtpusztító, a termékenységre is negatív hatással van, vízhajtó: szerencsére csak az utóbbi saját tapasztalat, a többiről csak olvasott élményeim vannak.
extra szénhidrát, ergo bele kell számítani a napi bevitelbe; rengeteg cukrot tartalmaz, ami amúgy is káros és további függőséget okoz
erős függőséget okozhat: nem megoldás semmire hosszútávon, csak tönkreteszi az életet.)

Az évek során sokat lazult a hozzáállásom, de óvatos maradtam és ismerem a saját határaimat: egy-egy pohár bor vagy sör alkalmanként teljesen elég. Ennyitől én is jókedvű, oldott(abb) leszek, de nem túl részeg s mégsem maradok ki az élményből. (Na de bárki, aki forszírozni meri az italozásomat, ekkor is halál fia! A verbális erőszak is erőszak, látsszon bármilyen ártalmatlannak.)
Ugyanakkor az idei céges karácsonyi buliban (mostmár bevallhatom) összesen két korty túlédes koktélt ittam, s bőven jól éreztem magam. Táncoltam, csevegtem, s később jöttem el a jókedv miatt, mint eredetileg terveztem. Továbbra is hiszem: alkohol nélkül is lehet jót bulizni, s ugyanolyan lökötten viselkedni, mint vele. 😉 Aki pedig csak segítséggel tud ellazulni s arra használja ezt a szert, annak inkább magával kéne foglalkoznia úgy igazán ahelyett, hogy a környezetének próbálna tetszeni.

Akkor pedig jöjjön, amit – mondjuk úgy – kedvelek az alkoholos italokkal kapcsolatban:

forralt bor: tömény, forró, álmosít, nyugtat, segíti az emésztést – karácsonyi vásárok időszakában élet -és kézmentő lehet, na és a romantikus, laza csevegést is kellemesebbé tudja tenni.
száraz vörösbor: segíti a vérképzést, a vashiányosoknak (nők nagy százaléka) még előnyös is a fogyasztása
gyümölcsös, “extra ízű” sör: főként nyári időszakban egy-egy szokatlan ízű, hideg sör jól tud esni. B vitamin, s némi életérzés jóleső keveréke. Ide sorolom még a  Guinness-t, az IPA söröket s egyebeket, melyeket egyszer-egyszer kaptam ajándékba és nagyon finomak voltak, de a nevükre nem emlékszem…
grog (tea+rum): először Brno-ban ittam grogot, s bár a tea ízesítetlenül a legjobb véleményem szerint, azért a grog sem megvetendő. Recept.
Baileys krémlikőr: azt hiszem, ezt a pontot felesleges magyarázni. Egyesíti az összes káros (és jólesően édes) szenvedélyt, melynek azonnal behódolhatnék: cukor, tej, alkohol, esetleges csokoládé…
egy fröccsöt inni és jókedvűnek lenni: mert nagyritkán jó
sebfertőtlenítésre nagyszerű az alkohol
Tatra tea: itt lehet róla többet olvasni. Az egyik partin emiatt kezdtem el ölelgetni a kollégáimat… 😉 Itatja magát s jó erős.
+ bajor söröskorsók: majd egyszer szerzek egyet a bögregyűjteményembe. Talán ha nagyobb konyhaszekrényem lesz. 🙂

Inspiráció (erősen ajánlom olvasásra!): 
https://wmn.hu/ugy/47941-koktelt-iszol-buzi-e-vagy
http://jozanakaroklenni.blog.hu/2016/09/30/12_1_tevhit_az_alkoholistakrol_egy_alkoholistatol
https://wmn.hu/wmn-life/47515-nem-en-tenyleg-nem-iszom-alkoholt-es-igen-tenyleg-jol-erzem-magam-igy-is
https://wmn.hu/ugy/47694-alkohol-es-szex—meddig-szex-es-honnan-eroszak
http://drogmentes.info/alkohol/
https://www.huffingtonpost.com/tobias-van-schneider/no-alcohol-no-coffee-for-15-months-this-is-what-happened_b_8723958.html



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.