Egy perc szünet

Van az a pillanat, mikor megszűnik az a gyomorból érkező késztetés, hogy “csinálni kell valamit”. Hozzám ez a pillanat most ért el, ma reggel/délelőtt.
Az elmúlt két hét során három olyan eseményt élhettem meg, amik nagyban befolyásolják a jövőmet, a fejlődésemet:

  • részt vettem egy családállításon, ahol egészen az adott kérdésem gyökeréig tudtunk hatolni, megteremtve ezzel a lehetőséget az elemi gyógyulásnak;
  • meghoztam egy döntést a munkával kapcsolatban, melyet egy ideje halogattam, minthogy nehéz döntésként éltem meg;
  • részt vehettem egy régóta vágyott energetikai tanfolyamon, mely lehetővé teszi mind magam, mind a világ mélyebb szintű megértését, s az életem egyre tudatosabb vezetését.

Keresem ma, hogy “mit kell tennem”: a válasz, hogy pihenni, megélni, hogy elértem a fent felsoroltakat. Mert ez mind az én érdemem:

mégiscsak kiküzdöm, hogy önmagam legyek.

S most jó. Nyugalom. Béke.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *