Amint bent… – megint

Egy nagy hamburger, 3 deci sör és némi édesség utáni értekezés. Március 2-ai írás.

Még a vak ember is körbenéz s még ha a szemével nem is lát, érzékeivel és érzéseivel igen.
Hiszem, hogy amint bent, úgy kint – s az élet ismét igazolni látszik eme feltevésem. Körülöttem megjelentek a darabjaim ismét – ezért jó néha új környezetbe kerülni és úgymond megmérettetni: nézz körül, s mondd, mit látsz. Az egyik a munkába temetkezik s hatalmas elvárásokkal kezd neki az életnek; a másik kiegyensúlyozott, szervező; a harmadik épp szakít s a negyedik házasodik. Mind keresi az útját, mind figyel magára. S ami egyelőre kiugró: mindnek határozott véleménye van, amiért ki is áll. Harcol magáért így vagy úgy. Vagy pedig még: harcol önmagával.
Mind komoly, értelmes s – mivel az élet nem áll meg, ugye – mind megint mutatni akar valamit. Először azt, hogy mi van. Egy-egy darabkát kiragadva, ami a másik életében éppen hangsúlyos, meg tudom fogni a saját területemen a témát, amivel én magam küzdök éppen.

Ahogy körbenézünk, meg lehet látni, hol tartunk, milyen utak lehetségesek, s mi jár éppen a lelkünkben. A vágyaink és a múltunk is ott van a közvetlen környezetünkben; legbelső érzéseink, magabiztosságunk és kétségeink is.

Az idei február tanulsága: bármit lehet; minden azt lesz, amit igazán szeretnél belül [a tudattalan is játszik…!]; s: vigyázz, mert megkapod.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *