Vers: Vers a József Attila lakótelepről

Vers a József Attila lakótelepről

Harminckét éves lettem én
(nem) meglepetés e verselmény
mende
monda

ajándék, mellyel meglepem
ezen dél-pesti kis helyen
magam
magam

harminckét évem elrobog
szívem motorként megdobog
harcol
arcom

pénz és luxus kijutott
időből majd’ kifutott
kicsi
Méri

harmincon túl a fátyol hull
szerelem is gyorsan mul’
(nem is
nem is)

lehettem volna légtornász
ki fejek fölött mász
rúdon
talpon

lehettem volna anyuka
kit pelenka szegez oda
édes
élet

lehettem volna tetterős
sokkal több mint Törperős:
Szipor-
ka is…

*

Megérdemelten
végre harminckettő lettem
lányből
s nőből

Meglepetten
megleptem, mily édes nő is lettem,
magam
magam

Elszelelve kelt
harminckét év, ennyire telt:
mégis
élek

Számokat nézek
szó helyett s energiát érzékelek
kívül
belül

Bölccsé lettem s angyallá
értem végre – felsóhajthat a világ:
neked
s nekem.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *