Mert írnom jó

Ideje kicsit megállni akkor, amikor menni akarsz. Befelé hallgatni. Nem lassítani – megállni és körülnézni. Hova sietsz? Miért versenyzel? Kivel versenyzel? Mi a versenyed célja, ha nem az utazás maga?
Amikor soknak érzed az utat, kezdj el lélegezni.
Amikor hiányzik a szeretet, kezdj el adni, elvárások nélkül. Szeress.
Amikor szemedbe süt a nap, vegyél napszemüveget – ám az este közeledtével vedd le, mert torzít, s éjszaka vakká tesz.

Az út sokszor egyértelműnek tűnik, ám akkor a legkacskaringósabb – mert megijedsz az egyszerűségétől.
Minden az, amit kívánsz.
Minden az, ami számodra a legjobb – erre emlékezz csakis. (Alohomora 14.)

Mióta az eszemet tudom, írok. Először naplókat, műelemzéseket, szerelmes leveleket, aztán verseket, történeteket, beszámolókat.
Az írás az életem – igyekszem csatornaként működni és ezt tekintem Feladatomnak: egyfajta összekötő vagyok, connector. Összehozok embereket emberekkel, helyzetekkel, információkkal. Hiszem, hogy erre jöttem a Földre; az irodalmi(nak vélt) alkotásaim is ezt segítik.

Blogom ezen része az irodalmi énembe enged betekintést pár művemen keresztül. Nem mind tökéletes, de mindbe mondanivalót rejtek. Ajánlom ezen részt pár perces egyedüllétekre így vagy úgy.

Az oldalon minden esetben a saját szellemi alkotásaim jelennek meg – ha nem, ezt egyértelműen jelzem. Bármiféle felhasználásuk engedélyhez kötött.