Vers: Ha szembejössz…

Ha szembejössz…

Ha újra szembejössz, talán megismersz még
én vagyok az aranyhajú lány, kit egyszer megszerettél

Kit megszerettél, pedig nem akartad
de bekúsztam a bőröd alá, hiába vakartad

Hiába vakartad, csak sebes lett még a szíved is
– kinyitottam kicsit még a legnagyobb kíncsed is –

Kincsed – tested, lelked, szíved – csókom lemoshatatlan
Minden séta, út, látogatás elpakolhatatlan

Elpakolhatatlan, talán csak a világ legmélyebb gödrébe
Honnan előásni az kell: kerekedj az Istennek fölébe…!

*******

Van, mikor bármit is akarunk ésszel, a szívünk és vágyaink felülírják az ún. “döntéseinket”. Meghozzuk a döntést ugyan ésszel, s tudjuk, hogy hosszú távon “így jobb lesz”, de az erős érzelmeink és a kötődés miatt egyszerűen képtelenek vagyunk betartani a saját magunknak tett ígéretet.
…a legelemibb szükségletünket próbáljuk kielégíteni: csak szeretni akarunk és szeretve lenni. Őt – s általa.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.