Kívánságműsoros kungfu

Amikor az edző ránk bízza a gyakorlatsor összeállítását…: az fáj. 😉

Majdnem három hét után először mentem kungfura újra, és rögtön kívánni lehetett edzésen! 😀 Micsoda varázslat, ugye.
Zsoltnak valamiért olyan napja volt, hogy amikor nyújtás közben viccből elkezdtük sorolni, milyen feladatok legyenek edzésen, komolyan vette, a sorrendet felállította és már élvezhettük is az erősítős, kardiós, kicsit ötelemes edzésünket! Azóta is (lassan harmadik napja) igen tisztességes izomlázam van, ami nagyon jól esik. A fitnesszes edzéseimmel nem tudtam ilyet elérni, ami talán inkább köszönhető annak, hogy sok, kungfun előforduló páros gyakorlatot nem tudok egyedül végrehajtani.

Amik voltak: sima combos, pajzsrúgás, fecske forma részlet, pontkesztyűre Pi Quan ütés, falnál láb kiemel és megforgat (csípőgyakorlat), fej felett láblendítés és a párod guggol, fagyi fekvőtámasz, kung bo-ban előrefelé állásból a hátsó lábbal előre rúgás anélkül, hogy felemelkednél a tartásból (“kezdő shaolin gyakorlat…”). Nem ez volt a sorrend és talán egy-kettő ki is maradt, de aki akar, az majd kommentben kiegészít ;).

Egy kis önvizsgálat: igazából ilyet szeretnék…! Az eredeti hozzáállásom a sporthoz a “minőségi időtöltés új emberekkel és közben szórakozzunk sportruhában” volt, ez aztán váltott a “nem árt, ha közben izomláz is kialakul és egyre jobb leszek valamiben“, kombinálva a “legyen komplex, teljes edzés, erősítéssel, nyújtással és mögöttes filozófiával, s legyek benne egyre jobb, de sosem teljesen túlságosan profi” nézettel.
Jelenleg ott tartok, hogy egyrészt simán mozognom KELL, szinte bármit, heti 3-5x ahhoz, hogy bírjam a munkahelyi ülést, másrészt szükségem van izomra – nyilván hiúságból, mert sosem voltam elégedett a testemmel huzamosabb ideig, és már annyi tudásom van, hogy elérjem ezt az állapotot; emellett egyszerűen gyenge vagyok és ez zavar.
Egy jó ideje azt érzem, hogy a gyenge testem nem fejez ki engem már teljes mértékben, mert erősebb lettem valahogy. (A kétkedőknek: nyilván nem mindegy, kihez képest mondom magam gyengének: Zsolthoz képest mindig azt leszek; a kolléganőmhöz képest már most jóval erősebb a testem és hajlékonyabb és úgy un bloc használhatóbb, hiába ő külsőre ‘jobban néz ki’; ahhoz képest meg, amit ki lehetne hozni a testemből, elég ramaty állapotban vagyok…) Lehet, csak túl sokat várok el magamtól egyszerre, és az is lehet, hogy ez egyáltalán nem fontos…



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.