Jó volna most…

Jó volna most… valami egészen más, mint ami van. De mégsem.

Végtelen fáradtság lett úrrá rajtam. Régen voltam így kimerülve; s egyrészt jól esik, mert megdolgoztam az életemért, a luxusért benne, és ezt kezdem észrevenni; másrészt ilyenkor megkérdőjelezem az effajta élet céljait.

Elképzelem, hogy más kell, mint ami van, és erősen elvágyódom: ha egyedül vagyok, társ(aság) kell, ha zaj van, akkor csend. Ha nem keres senki, akkor telefonhívásra vágyom s ostoba beszélgetésre bármiről; ha mindenki velem akar beszélni, akkor a pokol messzeségéig (vagy közelségéig?) is szívesen venném útjukat. Ha kifestem magam pár napig, akkor pőreségre vágyom; ha nem: a festék művésziességére, azt képzelvén, így leszek kívánatosabb.

Elképzelem, hol lennék, ha egyetlen döntést is másképp hozok meg a múltamban. Ha egy évvel előbb felvesznek főiskolára, vagy ha egy évvel előbb vagy később jövök el Brno-ból. Pár találkozás akkor meg sem történt volna nem csak az én, de mások életében sem. Pár… igen sorsdöntő találkozás. Ami ismét döntésre sarkallt… – és így tovább.

Végül pedig minden oda vezetne, ahol most vagyok: talán más márkájú laptopom lenne, talán kényelmesebb matracú fekhelyem…; talán még pár kilóval nehezebb is lennék. Talán kevesebb nyakláncom lenne és több barátom. Talán több ember lenne, akinek elhiszem, mikor azt mondja, szeret. Talán tudnék igazán szeretni is, és nem attól rettegnék, mikor ismer meg jól s mikor hagy ott emiatt. Előbb-utóbb megint más leszek úgyis: jobb, hiszem. A mainál okosabb és bölcsebb. Hm, talán okos is lennék úgy, hogy én is annak látom magam.

Végül mindig azt hiszem, minden úgy jó, ahogy van. Ez az angyalok bölcsessége. Minden meg van beszélve s minden jól halad. Akkor is, ha belül háború van. Akkor is, ha épp láthatatlannak vélem a szeretetet.

Hiszen biztos fedél van a fejem felett, s munka, s van kihez szólni. A felszíni luxus nagyon csábító, de a lényeg mindenhogy meg tud mutatkozni. Félszavakból, szokásokból. Ostobaságok miatt aggódunk, mert az egyszerűség taszító és ismeretlen.

Receptre írnék fel mindenkinek heti egy nap egyedüllétet – ajándék üres füzettel és színes tollakkal.

Magamnak pedig az ilyen s ehhez hasonló napokra egy erős, szerető férfi ölelését, étcsokoládét és húsz percnyi forró fürdőt a világ legkényelmesebb fürdőszobájában.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.