Utolsó kungfuórák

Mert minden véget ér egyszer, ugye.

Miután ezt a félévet nagyjából kihagytam az utazgatások miatt kungfun, ez az utolsó három hét elég jól esett: megadta az érzetet, hogy nem estem ki az edzésekből (pedig azért de). Már csak heti három (vagy épp kettő) edzésre mentem el, és mellette baráti találkozók voltak porondon főleg. (Nem, nem randi – csak egy, de az borzasztó volt.)

Csütörtökön egy nagy viccelődés közepette felmerült a kérdés, hogy mióta Zsoltot ismerem, miben változtam és mit tanultam. Mivel az első találkozás már 9, azaz KILENC éve történt, lehetetlen lenne felsorolni egyetlen posztban a tanulságaimat – na meg ezen idő alatt nem is voltam vele végig kapcsolatban, szóval a legtöbb tanulást (köztük egy depressziót s egy igen bölcs elengedést is) egyedül vittem végig olyan támogatással, amilyen épp akadt. Neki is rengeteget köszönhetek – ajtónyitásokat: azokon viszont egyedül léptem be, szenvedtem meg az utánuk jövő úton. Most, per pillanat mondhatom: igen jól, mi több: kiválóan teljesítettem (Méri öntömjénezik, jogosan).

A sok év alatt nemigen változott a kungfuhoz fűződő viszonyom: egy lassú távolódás volt megfigyelhető, mely az utóbbi fél évben kissé fel is gyorsult.
Az alapmotivációm kezdettől az volt, hogy ez érdekesség és amíg oké nekem, addig csinálom; valamint a számomra megfelelő emberek jelenléte nagyban meghatározta az edzéshez való viszonyomat is. Ahogy én változtam, változott az emberekhez és persze az edzőhöz való hozzáállásom; ahogy értem, úgy jöttek-mentek-maradtak körülöttem a kungfun megismertek.
Mindebből már kiderülhet, hogy nem feltétlenül a kungfu mint “sport”, mint harcművészet érdekel, hanem inkább az, ami mögötte van – erről persze lehetne vitatkozni, hogy akkor most miről is beszélek, merthogy a kung fu = hosszú, kitartó munka eredménye, tehát mint kifejezés nagyjából bármire ráhúzható az életben. Azt mindig is tudtuk (mi mindannyian, ugye), hogy nem akarok (fizikailag) nagy harcos lenni, egyébként pedig már (lelkileg) jó régóta az voltam, csak valaki elfelejtett szólni. 😉 Ez utóbbit ma már eléggé jól látom: annak ellenére, hogy nem volt meg a nagyon “kötő”, támogató közeg, mint mondjuk egy keresztény gyülekezet vagy egy gyerekkori sportklub, vagy egy nagyon közeli családi kötelék, nem kallódtam el, sőt, még akkor is ragaszkodtam a saját meglátásaimhoz, amikor valamiért mindenki utált (erre akkor is és ma is büszke vagyok, na).

Na de vissza a kungfuhoz: az nem kérdés, hogy megváltoztatta az életem. Ha csak a fizikai részét nézzük: megtanultam rendesen bemelegíteni, nyújtani, ütni, (pontosan és erősen) rúgni, kitörni (de még hogy :P), pajzsra rúgni rendesen, medicinlabdát dobálni, Xing Yi alapállásokban állni, oldalt váltani és mozogni, ütéstechnikákat végrehajtani… – s a legfontosabbat: mindig jobban féltem egy gyakorlattól, mint valójában kellett volna. Valamint: fokozatosság!!! Senkiből sem lesz két edzés után szupercsillagharcos – csak egy kezdő, lelkes, izomlázas csillagharcos ;).
Azt is megtanultam, hogy ha sportolsz, és hirtelen abbahagyod, jelentkezik afféle elvonási tünet (fáj az egész test, és nincs szervi oka). Azt is, hogy a fejlődést nem lehet és nem szabad siettetni, különben baleset lesz a vége. S még azt is, hogy a sérülések elkerülése főleg, de nem kizárólagosan az edző felelősségi körébe tartozik!

Van idő, hogy pihenni kell, s van, hogy tovább nyomni, amíg csak lehet. Van “rossz” és “jó” fájdalom, izomláz: a “rossz” az, amikor már túlságosan fáradt vagy és a lelked is fáradt az edzéseid után, sorozatosan. Ha nem pihensz, beteg leszel. Ha túlságosan kívül vagy, s nem a szívedben, akkor is.
Nemrég olvastam egy jó gondolatot: “amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni”. Ez ide is érvényes, azt hiszem. Bár, felismerni a kiutat és kiugrási pontot elég nehéz.

A nyárra abszolút kungfu-szünetet rendeltem el magamnak minden szempontból (kivéve talán a krakkói fitnesszben a zsákrugdosást, de az szűkebb értelemben nem kungfu), és azt ősszel folytatódik ez a történet.
Addig is reklám: www.kungfu.sport.hu. 🙂 [a borítóképem is a hivatalos oldalról van, nem saját]



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.