Somló közi szauna

Edzés, ingyen szaunával. Kinek ne kellene? 😉

Miután Sz. sajnálatos módon nem tudott tegnap megjelenni a lépcsőzésen, egyedül vágtam neki a tízezer fokos melegben és ezerszázalékos páratartalomban, hogy Évi utasításait követve égjek el a lépcső fedélzetén. Lelkesedésemet jelzi, hogy 15 perccel korábban odaértem, s míg az előző (hős)lány nyújtott, én már melegítettem.
Újra megfigyelhető volt a változás a hozzáállásomban – lehet azért, mert már ismertem nagyjából, mi következhet, s azt is, mire vagyok most és mire lehetek még képes -: nem rettegtem úgymond, hogy “jaj fájni fog”. Well, tudtam, hogy fájni fog, s tudtam, hogy a levegővétel lesz a legrosszabb része most a dolognak. Nagyon szurkoltam, hogy az alapból alacsony vérnyomásom ne essen le annyira, hogy ne tudjam végigcsinálni az egész edzést.

Évinek nagyra értékeltem most is a hozzá(m)állását: régen el kellett velem hitetnie, hogy képes vagyok arra, amikre megkér; most csak türelmesen ki kellett várnia, míg újra kapok levegőt és nem tüzet okádok sima lélegzés helyett.
A program:
– kis melegítés
– 3 kör: padkán ugrálás váltott lábbal, mabo, felfutás végig (9 szakasz)
– 6 kör: a köz legelejétől felfutás, a lépcsőn egyesével, egy szakasz; másdoszorra kettesével két szakasz; egyesével három szakasz és így tovább.
Lett volna egy szakasz tigriselés is, de igazából eléggé elszédültem és szerencsére nem “nyomta” keresztül rajtam csak azért, mert így volt a tervben, és hogy “kibírom”. Ezt ilyenkor és menseskor kifejezettem értékelem…
Nagyon meleg volt, s az eső csak este 9 után kezdett esni. Az első pár körnél már lángolt a tüdőm és mindenképp innom kellett korty vizeket, s áttörölni az arcom vízzel, hogy bírjam. Nem európai embernek való ez ;).

Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy nem agyaltam végig a dolgot, és nem kezdtem el lehúzni magam és mondogatni, hogy ez úgysem fog menni és különben is meleg van és hagyjuk már. Teljes bizonyossággal voltam ott – hogy ott kell lennem s végig kell csinálnom; s hogy akarom is, hogy menjen. S – ment. 🙂
A térdem itt is haloványan fájt egy-egy felfutás utáni lejövetelnél csupán. (Tudom, menjek már el megnézetni…)

Még a következő csoport cuccaira vigyáztam 10-15 percig (=ültem, mert igencsak szédültem :D), s megválasztottam magamban a nap hősének azt a fiút, aki hosszúnadrágban (!) jött edzésre, “mert így szokta”, s aki már a második felfutáskor csuromvíz volt az izzadságtól… És csinálta. Szóval, van még hova fejlődnöm, bár a hosszúnadrágot nem hiszem, hogy vállalom :D.



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.