Home office

Avagy nem minden az, aminek látszik – már megint.

A modern generáció tagjaként és laptoppal a kezemben már évek óta arra vágytam, hogy dolgozhassak otthonról, ha nem is az egész héten, de heti 1-2 napot legalább. Az új munkahelyemmel ez a vágyam is valóra vált. A nagy örömök és jókor jött home office-napok mellett így egy év után már azt is látom, mennyi hátránya is tud lenni ennek a módszernek. (Azt hangsúlyoznom szükséges, hogy a dolog negatív oldala semmiképp sem a cég vagy az adott főnök hibája, hanem az egyéni hozzáállás, időbeosztás és esetleges munkamánia következménye inkább.)

A helyzet: egyedül lakom, eljárok sportolni, kirándulni s egyéb könnyed programokra manapság. Tehát semmi extra: ellátom saját magam, nincs saját családom, sőt még csak kisállatom sem – van ellenben nyugalmam hazaéréskor, ami az egésznapos zizegés után kifejezetten… kell.

A távmunkáról (még ha csak részleges is) manapság rengeteg jó dolgot lehet olvasni: jobb időbeosztást tesz lehetővé elsősorban, hiszen egyrészt a család mellől, este vagy kora reggel is lehet dolgozni, másrészt, ha épp nincs konkrét munka vagy kevés van, a házi teendőkkel is lehet haladni anélkül, hogy bárki ennek kárát látná (ergo nem kell az irodában ülni és buta cikkeket olvasgatni egész nap, várva, hogy leteljen a munkaidő s aztán az unalomtól fáradtan otthon az amúgy is úszó háztartást még tovább úsztatni). Könnyebben túl lehet esni egy esetleges megfázáson vagy betegségen is – otthonról elvégezhetjük a legszükségesebb teendőket s aztán a gépet kikapcsolva pihenhetünk anélkül, hogy fájó fejjel és náthásan udvariasságot színlelve kellene elkéredzkednünk a főnöktől, aki amúgy is még órákig meeting-en lesz, de a protokoll szerint kénytelenek vagyunk megvárni őt, mielőtt lelépünk. Ha a lakhelyünkhöz közel esik a bolt, orvos és a gyógyszertár, napközben könnyen letudhatjuk a látogatást ezeken a helyeken is anélkül, hogy egyrészt valakinek feltűnne, másrészt a munka ne lenne kész.
Nyilván az előnyökkel nem szabad visszaélni sem s a munkának kész kell lennie – ha ügyesen brillírozunk és a munkamennyiséggel szerencsénk is van, határozottan jól jöhetünk ki a home office-os napok használatából. Akinek pedig családja is van, ott rengeteg segítséget jelent(het) a heti két nap távmunka – néhány helyen hallottam, hogy a házaséletnek is jót tesz, ugye. 😉

Na de “az élet nem csak játék és mese”, szóval a home office-nak az én helyzetemben van ám igen érdekes negatív mellékhatása is. Az alapbeállításom az, hogy legalább heti 5x eljussak mozogni valamit, ebben lehetőleg legyen 2-3x egy-egy keményebb edzés is, ahol kimozoghatom a feszülséget és utána nyújthatok egy jót. Fontos, hogy tudjam variálni az edzéseimet, ha mondjuk zárás van és nem mehetek el, míg nincs kész egy feladat s esetleg nem rajtam múlik a dolog.
Well, amennyiben pedig az nem jön össze, hogy érezzem, én irányítok és ezzel egy időben rugalmasan is alkalmazkodjak, az már kellemetlen (pl. áttenni egy edzést másnapra nem nagy dolog, de ha ez egy hónapon keresztül így történik és csak heti 2x tudok eljutni rendesen mozogni – nos, annak már vannak következményei).
Nálam a feszültséglevezetés fontos része a sport, és ha nem “kapom meg az adagom”, nagyon könnyen egyrészt frusztrált leszek, másrészt elkezd fájni a testem (elvonási tünetek). Más bort iszik, én elmegyek inkább nyújtani egyet legalább a fitnesszbe, ha rossz napom van. Ezt tudatosan alakítottam ki magamnak anno, azt hiszem – hogy ha már szokásrendszer, akkor az enyémben legyen benne mindenféleképpen a sport. Emellé persze rendszeresen kell jól étkezni, sok folyadékot inni és megfelelően aludni. (A sport nekem magában foglalja a társasági élet nagy részét is, úgyhogy azt azért nem említem külön.)

De vissza a home office-ra. Egy év után már azért látom a hátrányait is, amik közül a legfontosabb: MINDIG elérhető vagyok és az az érzésem is lehet így, hogy mindig számon is kérhető ezáltal.
Azt vettem észre, hogy egyrészt könnyebb itthon maradni és sokszor könnyebb dolgozni is úgy, ha nem zavarnak folyton, ellenben itthon kevesebb szünetet tartok és sokkal jobban stresszelek az egészen. Nehezebb egy ilyen nap után kimozdulni is bárhová, ami eléggé meglepett, hiszen pont, hogy vágynám az ismerős, jó társaságokat egy egyedül töltött nap után, pláne, ha mozgásról van szó… Mivel alapból egy klasszikus introverált vagyok, még rá is teszek azzal, hogy “az emberek úgyis fárasztóak” és “minek” (wtf) menjek ki egyáltalán. S ezzel elindul(hat) egy ördögi kör – több munka egyedül, s a társaságok hanyagolása fáradtságra hivatkozva és lustaságra is… Amiből még több stresszelés fakad, hiszen az agymunka mellett fizikailag is el kell, hogy fáradjak a jó regenerálódáshoz. S ezt játsztva az elmúlt másfél hónapban “nyertem” egy korrekt gyomorégést – az orvos pedig meg sem várva, míg elsorolom a tüneteket, felírta a tablettát (savlekötő – nem igazi megoldás a problémára, sőt, még szédültem is a bogyóktól, szóval addig fogom szedni, amíg nagyon muszáj, mert gyorssegyélynek azért működik, persze)… Ahogy a legjobb természetgyógyász-sebészorvos mondta, “minden betegség hosszú, kitartó munka eredménye” – voltaképp ez is kung fu, csak izé… negatív kung fu.

Tehát voltaképpen ami az előnye, az a hátránya is a home office-nak, és azzal együtt, hogy kissé elvesztettem a fonalat az életemben az elmúlt időszakban, még rá is tettem a kevesebb vízivással, több képernyőbámulással, kevesebb sporttal és több stresszeléssel azon, hogy vajon az e-mail-jeim megfelelő szövegezésűek-e. Nyilván nem tudom kizárólag a munkát hibáztatni a kialakult helyzetért, és sosem gondoltam volna, hogy ilyet le is írok, de: idegesít, hogy ha nem érzem a kontrollt az események felett… Ez nem a hétvégi programról szól, vagy a nyaralásról, amikor is nagyjából “mindegy” [tudom: “de nem mindegy, Méri”], mert a lényeg a kikapcsolódás, hanem évente 4 teljes hónapról, ami csak úszik s én, új lévén a helyen, egyelőre még úszom az árral és néha már fulladok.
Be kellett vallanom, hogy mérges is voltam magamra, hogy nem mentem el legalább sportruhában sétálni esténként, imitálva a futást, vagy iratkoztam be egy 24 órán át nyitvatartó fitnesszbe a hosszú napokon… Azt hiszem, a tőlem telhető legjobbat nyújtottam és/de… ebbe bele kell rokkannom?

Talán egyszer írok egy strukturáltabb összefoglalót a home office-ról még, de most ezt kellett, hogy leírjam. Akinek van gondolata a témához, nyugodtan írja meg kommentben. 🙂



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.